A belső hang

Anya: Még soha nem éreztem magam ennyire kimerültnek.

Hang: Hát, menni kell tovább, nincs mese. Élvezni kell az anyaság minden pillanatát!

Anya: De évek óta nem aludtam át egy éjszakát sem...

Hang: Már ilyen hosszú ideje lenne?

Anya: Igen.

Hang: Azta! Teljesen elvesztettem az időérzékemet...

Anya: Tudod, minden porcikám fáj.

Hang: Mit is lehet tenni? Ez van, csinálni kell. A többiek a játszótéren mind olyan kisimultnak és kipihentnek látszanak, szerintem valamit nem jól csinálhatsz.

Anya: Azt vettem észre, hogy meg is változtam. Néha nem ismerek magamra.

Hang: Hát, nem akartam mondani, hogy kicsit mintha felszedtél volna. Lehet, hogy el kellene járnod konditerembe, hogy végre visszanyerd a régi formád.

Anya: Őszintén szólva nincs se erőm, se energiám sportolni.

Hang: Biztosan valahogyan be lehetne illeszteni a napjaidba. Nem igazán csinálsz mást a családon és a munkán kívül. Csak akaraterő kell hozzá. Mások is csinálják, látom nap, mint nap a Facebookon. 

Anya: Tényleg? Valamiért inkább aludnék, vagy csak ágyban töltenék egy napot. 

Hang: Ha nem akarsz kilógni a sorból, össze kell szedned magad. Na, gyerünk, nagyon is itt az ideje, hogy leadd azokat a pluszkilókat, hogy visszatérj.

Anya: Vannak napok, amikor úgy érzem, ezt nem tudom tovább csinálni.

Hang: Ne is mondj ilyet! Olyan negatív vagy! Valaki még azt hiheti, hogy depressziós vagy.

Anya: Lehet, hogy depressziós vagyok?

Hang: Na, ugyan már! Élvezni kell az anyaság minden pillanatát!

Anya: Igen, ezt már említetted...

Hang: Tényleg?

Anya: Igen.

Hang: Mit is lehet tenni? Ez van, csinálni kell. A többiek a játszótéren mind olyan kisimultnak és kipihentnek látszanak...


A címben található fotó a saját gyűjteményem része. Kérlek, ne használd engedély nélkül.