Egy nem éppen ideális kezdet

Anya születik - első rész

Meglehetősen idegesen várakozott a rendelő várótermében. 22 évesen nem ez volt az első nőgyógyászati vizsgálata, de a szorongás és kiszolgáltatottság pontosan úgy járta át a testét, mintha az első alkalommal kellett volna felfeküdnie a vizsgálóágyra. Ha bármilyen okból orvoshoz kellett mennie, általában valami rosszra számított. A nővérek, asszisztensek mindig valamiért kiosztották - nem jó ablaknál jelentkezett, túl korán érkezett, túl sokat kérdezett és úgy egyáltalán azért, mert létezett és ott volt. Az orvosok pedig csak titokzatosan hümmögtek, nem magyaráztak, néha még rá sem néztek. Elvesztette a bizalmát az orvosokban és a saját testében, amikor gyerekkorában vesebetegséggel diagnosztizálták, sokat volt kórházban, sokat vizsgálták, méregették, mire meglett, hogy mi okozza a bajt.

Ahogyan a vizsgáló felé lépkedett, gyorsan még egyszer összeszedte magában miért is volt ott: “Két hónapja nem jött meg a menstruációm, de a teszt szerint nem vagyok terhes.” - ismételgette magában. Csak túl akart lenni az egészen. Amikor belépett a szobába, egy pillanatra mintha megnyugodott volna, mert az orvos egy kellemes megjelenésű, megbízhatónak tűnő idős férfi benyomását keltette. “Eddig nem vészes…” - gondolta.

Maga a vizsgálat nem volt túl kellemes, ahogyan az várható is volt. Remélte, hogy az orvos majd szól hozzá pár szót ezzel is oldandó a feszültséget, meg persze várta a pillanatot, amikor a vizsgálat végén hatalmas mosollyal az arcán közli vele, hogy minden rendben van, aggodalomra semmi ok. Helyette megint csak a titokzatos hümmögést hallotta, miközben a doktor az ultrahangfelvételeket nézte. Egy örökkévalóságnak tűnő hümmögés-sorozat után végre megszólalt: “Végeztünk a vizsgálattal, miután felöltözött, jöjjön vissza, hogy beszélhessünk.”

A keze remegett öltözés közben és összekeverte a ruhadarabok sorrendjét. a stressz mindig ügyetlenséget hozott ki belőle, és most nagyon izgult.

“Policisztás a petekfészke” - mondta az orvos habozás nélkül. “Ezért nincsen rendszeres menstruációja… Hány éves maga?” - kérdezte hanyagul, miközben írogatott valamit a kartonjába.

“22”

“Komoly párkapcsolatban van éppen?”

Sokkolta a kérdés, de rettentően izgult és miközben még mindig a diagnózist próbálta értelmezni, szinte gondolkodás nélkül válaszolt: “Egy kezdődő kapcsolatban vagyok.”

“Szeretne gyereket?”

Csak bólogatni tudott.

“Azért kérdezem, mert policisztás petefészkekkel még körülbelül egy-két éve van, hogy saját gyereket szüljön. Ha nem esik teherbe most vagy a közeljövőben, nem valószínű, hogy sikerülni fog később.”

Teljesen ledermedt, beletelt néhány másodpercbe, mire sikerült értelmeznie a doktor szavait. Ekkor lefagyott az udvarias mosoly az arcáról és helyét aggodalom töltötte be. Csak nézett mereven az orvosra, majd azon kapta magát, hogy tőle szokatlanul hangosan és elkeseredetten kérdezi: “Ez hogyan történhetett?”.

'Magának nincs peteérése és ez okozza a problémát.” - közölte az orvos kicsit több együttérzéssel a mondandójában. Majd folytatta: “Tudom, hogy nem egyszerű ezt hallani, és higgye el, én felírnék magának receptre egy jóravaló fiatalembert, akivel családot alapíthatna most azonnal, de sajnos egy gyógyszertár sem váltaná ki ezt a receptet… Menjen haza, beszéljen a párjával, gondolja át, amit mondtam, és jöjjön vissza, ha kérdése van.

Maga sem tudta, hogy jött el a rendelőből, hogyan fizette ki a vizsgálatot, csak akkor tért észhez, amikor a metrótól már hazafelé sétált. Úgy volt, hogy a vizsgálat után felhívja a barátját, de képtelen volt beszélni, képtelen volt felfogni, ami történt. “Tényleg azt mondta az orvos, hogy nem lehet gyerekem, hacsak nem most vállalok egyet?” - kérdezte magában. “22 éves vagyok, egyetemre járok, nincs komoly kapcsolatom. A fiú, akivel találkozgatunk nem családalapításra termett, legalábbis semmiképpen nem most. Hogyan is vállalhatnék most gyereket?” Annyira elmerült a gondolataiban, hogy majdnem eltévesztette az utcát, ahol lakott.

Amikor végre otthon volt és leült, csak kétségbeesett gondolatfolyam folytatódott: “ …és ha most nem esek teherbe, akkor ezek szerint később nem fog menni… hogyan is dönthetnék a jövőmről, az egész életemről most azonnal?” Mindig is szeretett volna gyereket, nagy családot, de egészen eddig nem gondolkodott a részleteken. Fiatal volt, a felnőtt élete éppen, hogy csak elkezdődött. Azt hitte, még rengeteg ideje van, és amikor majd úgy érzi, elérkezett az idő, megtörténik majd a természet rendje és módja szerint, nem kell miatta aggódnia.

Egyre mélyebbre sodródott a gondolatörvényben, és percről percre keserűbb kérdések merültek fel benne.

Lehet, hogy ez csak egy rémálom és hamarosan felébredek?

Miért velem történik ez? Nem hiszem el, hogy ennek is velem kell megesnie!

Azokban a hülye szappanoperákban és romantikus filmekben csak a pasi kacsintásától is teherbe esnek a nők.… micsoda hazugság az egész!

Miért nem úgy működik a testem, ahogyan kellene?

Csak ült és sírt. Próbálta összeszedni magát, de arra is képtelen volt, hogy elmozduljon a székről, nemhogy az egész életéről döntsön.

Attól még nőnek számítok, hogy nem lehet saját gyerekem?

A PCOS-ről

PCOS vagy policisztás petefészek szindróma egy összetett hormonális betegség. Az érintett nőknél nem feltétlenül egyformán jelentkezik a betegség. A leggyakrabban észlelt tünetek közé a következők tartoznak: rendszertelen menstruáció, meddőség, aknék, férfias típusú szőrösödés, elhízás, fogyási nehézségek, tesztoszteron túltermelődés, rendszertelen vagy teljesen elmaradó peteérés, ciszták megjelenése a petefészkeken. A diagnózis felállításához többféle vizsgálat elvégzése is szükséges, egyetlen tesztből nem mutatható ki. Egyes források szerint világszinten a nők 6-10%-át érinti és jelentősen hozzájárulhat bizonyos mentális problémák kialakulásához, mint például szorongás, depresszió, testkép- és étkezési zavarok.

Ha tovább szeretnél olvasni a PCOS-ről, ezeket az angol nyelvű oldalakat ajánlom:

PCOS - What is it? by Saskia Craine on The Food Medic

Psychiatric Complications in Women with Polycystic Ovary Syndrome Most Often Linked to Menstrual Irregularities on Columbia School of Nursing

About emotions and PCOS on Jean Hailes for Women’s Health

PCOS: The Mental, Emotional and Physical by Georgia Witkin Ph.D.

Depression, anxiety and PCOS by Laurie Ray on Hello Clue

PCOS - Lifestyle by Maeve Hanan on The Food Medic

Magyarul itt olvashatsz a betegségről:

Policisztás ovárium szindróma - Wikipédia

Policisztás ovárium szindróma: PCOS

Policisztás ovárium szindróma – nemcsak testi, de lelki ügy is

A nőiesség segélykiáltása - a PCO-szindróma

*A fenti írásom saját édesanyává válásom történetéből táplálkozik, de a leírtak csak részben tükrözik a valós eseményeket. Helyenként megváltoztattam részleteket, hogy a szereplők, érintettek jogait tiszteletben tudjam tartani.

A címhez használt fotó eredetije az Unsplash kollekciójából származik.